hidd el, hogy minden vágyad tiszta, mint az oltár!
Gondold, hogy messze száll a gép veled!
kardos andrás
Tavaszi trillák
Óh Szerelem! Hatalmad gyönyörű mámor!
Szívemet rajongó lelkesedés tölti be.
Hogy tudnék ellenállni szavadnak?
Nem lehet!
Langy szellő lehelete csókod.
kisszőlősi szánthó lóránt
Kert
Azt mondják rá, hogy csúf a kertem…
rendszertelen, vad rengeteg.
Miért kell mindig megcsúfolni,
legyűrni a természetet?
móritz mátyás
Romok és szivárvány
Beszélni égnek, fáknak, ereknek
Kétségből, örömből, fájdalomból
Fiatalnak, öregnek, betegnek
Kitépni ami mellkasomban tombol
erdei éva
Május
(avagy a madárijesztő tavasza)
Úgy vártam volna még valamit…
majd, valamikor, siető mondatok,
mellettem emberek el az utcán,
rég ismerős képek, ma arctalanok.
baranyi ferenc
SELVA SELVAGGIA
Az emberélet útjának felén túl
nyüzsgő dzsungelben eszméltem magamra,
eltérülvén a vágyott, messzi céltul.
Párduc s farkas egymás torkát harapva
marakodott oroszlán-hagyta koncon,
majd egy tigris mindkettőt elzavarta.
sárhelyi erika
A május, na meg a szerelem
Azt gondoltam, csak buta frázis,
hogy a május meg a szerelem....
Lásd be, ez annyira banális,
mint elakadt tű a lemezen.
g.ferenczy hanna
MÁJUSI DAL
Tele az erdő
ezer virággal
aranyos fénnyel
zöldellő ággal
tele az erdő -
tele az erdő.
kárpáti tibor
Csepp szobából ezüst, arany
Csepp szobában
egy csepp asztal
pihen kecskelábakon
Csillag-küldte
éji szellő
kocogtat az ablakon
szakáli anna
Ki jár az éjben
Ki jár az éjben,
éjszínű kékben,
látom magam
mélység ölében.
varga ibolya
TRÉNING
Én küzdök érted lépten, nyomon.
A közöny és érdektelenség lehúz,
mint bűzös, sötét, titkokkal teli mocsár,
ott pöffeszkedik két ember között,
legyenek akár tenyérnyi távolságra is.
némethy mária
Mátrix
A föld határai készek.
A térképek áttörték a Bibliát.
A hiába Ábrahámok,
a sosem volt Kánaánok után
a mezők véres pocsolyái,
-mint folton-folt lepel’,- takarják,
mit a lepelnek takarni kell.
kleinheincz csilla
Útjelző
Keress ott, ahol elpattan a mondat,
ahol a pisztráng-tekintet visszalép,
ahol torokszűk folyosó tart eléd
ablakban messzi, forrottajkú holdat,
ecsedi éva
Nem akarom!
éjjeli menedékemben lapulva
két tenyerem közé fogom
a törött vakablak résén
beszűrődő hold sugarát
németh tibor
Fényt szeretnék
Ott akarok élni, ahol a lélek él,
világom zajáról, nekem csak csend beszél,
hol a test öröme belső életet kér
s a fénylő öntudat
szívnek mutat utat.
jávorka ágnes
Tavaszköszöntő
(a költészet napján)
Sovány vígaszt fújt a szél felém
hazafelé menet a munkából,
cseppjeit az esőnek egykedvűn
éreztem törött hajszálaim végén,
csorgott vállamra, hátamra.
fetykó judit
Debilita
(IQ lefelé, A többség)
Acsarkodik, csaholva ordít,
igazában hívén ordítva csahol,
saját szintjéhez mindent letorzít,
bizton hiszi fenn hallják valahol.
hoitsi horváth edit
AMIKOR MEGÉRTJÜK A LÉNYEGET.
Tudom, esendõ-emberi vonás
a pillanat-kínálta cifraság
kívánása: tûzijáték és csillogó ködök,
mesék ékítik fel az Ünnepet.
jeney andrás
Táncolni, járd a rétet
Mivé lett tündérkertünk rózsafája? –
Bús, télrovar-lerágta tüskeárny.
Napfényt rabol hamis-selyem ruhája,
Homály-gubóból szürke lepkeszárny.
efraim staub
Müncheni délután
A kiskocsmában jó a sör,
A cigarettafüst száll mint a hab,
S a kemény habú sört vedeli
A beverődött siserehad.
lelkes miklós
FEHÉR INGEK
Fehér ingek lángolnak át a múltból.
Felfénylik régvolt virágdal-sziget.
Azt kérdezed: ünnep volt-e az ünnep, -
vagy csak szokás hozott új színeket?
szabolcs piroska
Lépcsőház - blues
kong-bong, üres a lépcsőház,
egy hunyorgó körte.
gondolataim, mint csigalépcsők
járnak körbe-körbe;
kapaszkodom a korlátaimba
puskás györgy
A parton
Feldobott kő
Utánozza most a gondolat
A gyermek messzire néz
Ragyog a szeme
Emlékezete kockáiban
Robbannak a fények
végh sándor
Az Idő
Ím elveszek az öröklét dalában,
a vágy éget belém üszkös képet.
Játszva fordul ölelésbe, amit féltek.
Táncot rop testem fehér talárban.
nagy jános
Spirál
kerekes lászló
A csodák új ruhája
Lomha, piros hullámokban
Hőtengert terelget a Nap
Nyomában kókadtan érő,
Hulló gyümölcspatak.
uhrman iván
NYÁRI GONDOLATOK
Melindának még egyszer
Ó, édesem,
szívedből szárba szökkenő
virágok sűrüjével ékesen
elémbe álló, lepkekönnyü nő,
ki felém nyújtottad, s nem vetted el
a kínok rémjeleivel
megjelölt, megbélyegezett,
törékeny kis kezed,
Szavak
Mennyi szó kell uram
Milyen sok szó kell ahhoz
Hogy elmondjuk a szél
Egyetlen sóhaját, -
Fa mélységes hallgatását
Fuchs Éva
Ilyés Márta: Egyedül.
Ilyés Márta: Magány.
A festő
Nem az a festő, ki képzeletednek fest
Sétapálcát, vagy éppen színes mankót,
Hanem az, aki a képzeletedet festi meg,
Vágyat adva néked a szárnyaláshoz.
Szebeni Attila
Ilyés Márta: "M" mint Más
ide tartozom, nézem az órákat amelyek körülvesznek, a világ messze van most, látótávolságon kívül, az alkonyi ég színe átsiklik rajtam, arcom dacos gyermeki arcom idézi, vagy első önmagam, ahogy megszülettem, eszembe jut anyám aki világráhozott, hogy folytassam dallamát, költi képzeletét, kavicsos az út, a suhogó dallamú erdő, a madárijesztő a szélszélben, a szülőföld színei, most itt a mondatok végei kitárulkoznak, felfutnak az égre, a test elnehezül,
