klasszikusaink

Már 14 éves korában vidéki lapokban megjelentek versei, 19 éves fővel már országszerte tudomásul vették a vájt fülű olvasók, hogy bravúrosan verselő, egészen sajátos hangú költő. Ez 1932-ben történt. A Vas megyei Csönge nevű faluból - ahol apja jegyző volt - postán beküldött egy bizarr képekkel, kitűnő rímekkel, meglepő gondolattársításokkal fülbecsengő költeményt a fiatal írókat, költőket maga köré csoportosító "Névtelen Jegyző" nevű budapesti folyóirathoz, amely azonnal közölte. Felfigyelt rá Babits Mihály is. Ennek a bemutatkozó kis műnek "A macska" volt a címe, a hízelgő állat monológja: gazdája áhítatos hangú dicsérete. Refrénként visszatérő sora: "Kilenc mély bók a nevének" irodalmi körökben tréfás köszönési fordulat lett. Még ugyanebben az évben otthonra talált a Nyugat hasábjain is, és az azonnal befogadott költő - fel-feljárva a fővárosba hamarosan kedvelt barát lett a legkülönbözőbb irodalmi körökben. Alacsony termetével, különös, kicsit éneklős hanghordozásával, szerényen mosolygó arcával, váratlanötleteivel és már fiatalon is meglepően nagy és széles körű műveltségével együtt egész lényében volt valami nagyon kedves mesealakszerűség. Pedig kultúrája feltornyosulásának még csak az elején tartott. Ez a szellemi önépítés 76 éves korában bekövetkezett haláláig szakadatlanul folytatódott. Csak 20 éves korában kezdte az egyetemi éveket, ahol egymás után, olykor egymás mellett volt jogász, földrajz-történelem szakos tanárjelölt, filozófia-esztétikahallgató. Közben nemcsak tanult, de meg is tanulta a legkülönféle nyelveket: a modernek és klasszikusok mellett például középfelnémetet, hogy eredetiben értse a Nibelungenliedet, vagy amikor később óindfai szövegeket fordított, beletanult a szanszkritba is. Amikor doktori disszertációja, "A vers születése" 1939-ben megjelent, nem egy olvasója úgy érezte, hogy valami új kezdődik a hazai irodalomesztétikában. Ekkor már három verseskötet volt mögötte.
1913-1989
ARS POETICA

Öröklétet dalodnak emlékezet nem adhat.
Ne folyton változótól reméld a dicsőséget:
bár csillog, néki sincsen, hát honnan adna néked?
Dalod az öröklétből tán egy üszköt lobogtat
s aki feléje fordul, egy percig benne éghet.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világvéget
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

                                   ***

Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

           ***
Nem élni könnyebb

Nem élni könnyebb. Mert kígyómarástól
csak az fél, kinek forró az ere.
Még egy percünk se szűz az elmúlástól,
a halál élők nyaka-kötele.

Megérint egy változatlan világról
pár kóbor sejtelem igézete:
mint mérnénk föl: valóság, vagy mese?
Lehet-e kévét kötni napsugárból?

Nem élni könnyebb. S a szabadulástól
hogy fél, ki öl-zabál és kínba görnyed
s mint szélmalom, buzgón leget lapátol!

A fürdőben mennyi víg test ficánkol:
száz év, és óceánban tündökölnek.
Meghalni nem könnyű. Nem élni könnyebb.

Harlequin

Sáfrány harisnyát, karmazsin cipőt,
melyet a keskeny tőr súrol hegyével,
megfogadtam viselni minden éjjel,
így dúdolok zárt ablakod előtt,

oly halkan: meg se halld. Míg ciprusok
kripta-lehü lombjukat szertenyírják,
és cikádák peregnek, mint parittyák,
és egy megsántult szellő imbolyog

vihar volt egykor – íme addig én
némán dalolok s vezeklem, hogy élek
s nem árny vagyok, mely siklik feketén.

Ki tudja: súlyos test és könnyű lélek
hány gőgős végtelenség csipkefodra,
hogy függönyként  ráfüggjön ablakodra?


Nature Morte

Szemétdombon rohad végzetünk halfeje
s te mint fejetlen ponty fekszel a cseréptálon
koponyád fönn a menny és kopoltyúd az álom,
szülőd a kéz amely pénzed hántotta le

s e forró ujjaktól, bár függöny vonja be
hűs ebédlőtermünk, és bárki lakomázzon,
olvad a tál jege hogy ön-levében ázzon,
abban találkozik anya és  gyermeke:

nincs többé semmi baj. Csont-boronád ragyog
a húsból  kifejtve; s aki meghalt: a végzet
az éhet hordozó, dühöngő csillagok,

ezüst halkés alatt megtörtént az ítélet.
Az átkozott konyhát felszántják s minden évet
a  szálkátlan torkú vízivó bivalyok.

Regélő

Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.

                        ***



A kutya-tár

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!
    
             ***


Haragosi

Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
   din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
   din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
   din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
   din don diridongó.

            ***




Pletykázó asszonyok

Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -

Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -

               ***


Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
- kop-kop-kop - nyolc patkó.
Nyolc patkó - kop-kop-kop -
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
- csing-ling-ling - száncsengő.
Száncsengő - csing-ling-ling -
tél öblén távol ring.

              ***
Ezúton kérek elnézést a költö jogutódaitól a fenti költemények közléséért. A hozzájárulás megszerzésére nem volt lehetöség.
A Szerkesztö.