Lépcsőház - blues

kong-bong, üres a lépcsőház,
egy hunyorgó körte.
gondolataim, mint csigalépcsők
járnak körbe-körbe;
kapaszkodom a korlátaimba
s mire felérek, kiszáll belőlem
a ziháló lélek.
görcs a torokban
(jobb, mint a kés, hát nem mesés?)
rajtam az utca aszfaltja, mocska
- ez jár az ócska hazugnak... -
fullasztó fekete  sár.

na, még egy lépcsőfok;
azért sem roskadok
az orvos is nyugtatott:
életben maradok
működik mellkasom, a májam
doki, csak a lelkem ne nézze,
azt ajánltam;
hiszen nem mutat
semmit a röntgen, se műszer

a szeizmográf kilengett, 
a földrengésnek vége
romok,
emlékek, lim-lomok,
gúnymosoly-kereszt a síromon
miért is írok? testamentum volna?
vagy üzenet palackban. ugyan...
ki érti? Csak billeg az ujjam
mint a lépcsőházi körte 
fekete léghuzatban.