A csodák új ruhája

Lomha, piros hullámokban
Hőtengert terelget a Nap
Nyomában kókadtan érő,
Hulló gyümölcspatak.

Lustán kavarog a szurkáló por
Kék hegy oldalán, kősivatag
Az ember, a kegyetlen fodrász,
Rút gépei erdőt irtanak.

Mégis felnőnek gyakran a fák
Szemed, hogy megpihenhessen
Mi szebb, a zöldülő lomboknál?
Nyugalmát adja, kölcsön elvihessem

Élj a Lélek - kéreg nem óvta,
Árnyas-dús, határtalan koronáján.
El nem veszíthetsz semmit
És csoda lesz a minta - szíved új ruháján.