Tavaszköszöntő

      (a költészet napján)

 

                            Sovány vígaszt fújt a szél felém

                            hazafelé menet a munkából,

                            cseppjeit az esőnek egykedvűn

                            éreztem törött hajszálaim végén,

                            csorgott vállamra, hátamra.

 

                            Hála: nem én vagyok a szakállas nő,

                            így elülső részem megmenekült,

                            csak egy apró pillangó

                            lenyomata maradt mellemet fedő

                            blúzom aszkézis részén.

 

                            Aztán hazaérkezvén ruhát váltottam,

                            mint ki színét kapualjban hagyja,

                            vagy egy kocsma szűk zajában,

                            mikor nem akarja, hogy holmi

                            hangtalan hangok érjék csak úgy.

 

                            Ideje bort tölteni a pohárba mára

                            is, s koccintani az üres gyomorral

                            tiszta bugyiban, meleg zokniban,

                            és papírral, tollal felvértezve

                            okulásul mindezt leírni, gondoltam.

 

                            Majd meg is valósítottam: itt olvasható.

                            (Mégis zárójelben megjegyzem,

                            hogy közben a gáztűzhelyre azért

                            feltettem a körömpörköltet,

                            hát nem kell bedőlni: van élet.)

 

                            Hahó! Itt a tavasz, újra, április van,

                            hétvégén húsvét, tojásfestés:

                            konyhámban egy ócska tálban

                            gyűlik a hagymahéj, mint a bánat,
                            sárgán, lilán, költészetre vágyva.